Szeretem a csillagokat, a végtelenségüket, a megfoghatatlanságukat és azt, hogy segítenek viszonyítani.
Már gyermekkorom óta elvarázsolnak, és bizony amikor nézem őket, sok esetben segítenek megtalálni a válaszokat magamban, vagy elfogadni azokat a dolgokat, amiket nem érthetek meg ésszel. Az égbolt alatt több milliárdnyi csillag él, ebben a galaxisban, és megszámlálhatatlan galaxis létezik. Egyszerűen felfoghatatlan mennyire picik vagyunk.
Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt láttam egy képet, amit a Hubble űrteleszkóp készített.
belső bolygó
Annyira a hatása alá kerültem, hogy csak néztem, és sírtam a meghatottságtól, a vélt vagy valós felismeréstől. Talán most mosolyogsz.
De képzeld el, ezen a képen az infravörös és ultraibolya tartomány észlelései által egy olyan képet rögzített, ami félelmetesen hasonlít az emberi agy idegpályáit ábrázoló mintázathoz. Mintha minden méretétől függetlenül az egységet jelenítené meg. De ezt nem tudom szavakkal megfogalmazni úgy, hogy ne tűnjön totális katyvasznak. A lényeg, hogy megdöbbentett és lenyűgözött.
univerzum
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ma már csak azzal foglalkozhatom, ami igazán boldoggá
mag
tesz, és a kivitelezések alkalmával újra és újra “elvisz” a csillagok közé.
És, hogy mennyire nem tudok elszakadni ettől, tavaly megálmodtam valamit.
Régóta szeretnék ékszert készíteni ami világít, vagy ami megjeleníthet egy mini univerzumot, de ennél sokkal fontosabb gondolat volt az, hogy ki fogja viselni, és mit képvisel majd annak, aki hordani fogja. Ha egy picit is azt, amit nekem, már megérte elkészíteni. Ugyanis hiszem, hogy mindannyiunkban ott van az a csodálatos és lenyűgöző minta, amit a világegyetem hordoz és vetít ki. Tök mindegy, hogy ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, mivel egységet alkotunk.
Te, én, mindenki. Kapcsolódunk, elválunk, pulzálunk, áramlunk.
És persze hajlmosak vagyunk erről az esetek többségében megfeledkezni.
De talán ez segít picit visszatalálni magadhoz, amikor ránézel, amikor elkeseredsz vagy épp boldog vagy.
Mert benned is ott van a bolygó.
