Ússzunk át a második képhez, a halhoz

A bagolynál már tudtam, hogy nem csupán akrilt szeretnék használni, hanem tenni akarok bele valamit, amitől “megemelem” a szárnyakat.
Így előkaptam a struktúrpasztát, és azt tettem bele.
De valamiért nem volt meg az “aha” érzésem. Tetszeni tetszett, de gondoltam a következőnél majd más lesz.
Amikor elkezdtem a halat tervezni, ott már festettem spárgát arannyal és bronzzal, került bele habszivacs lap, popszegecs, és azt hiszem itt már határozottan megjelent a MÉG MÉG MÉG érzés, ami ugyan csak később lesz látható, de ez már óra szerkezeteket és csavarokat is jelent. 
(Most az jutott az eszembe, hogy sokszor hallottam azoktól akik egyszer tetováltattak, hogy utána azt érzik, még kell egy….meg még egy…. meg még egy…)
Nos, én itt éreztem ilyet először. (Mondjuk tekintsünk el a füstölt a csülöktől, mert ott is minden falatnál ezt érzem. Bocs az összes vegán barátomtól.)

És ez elindított egy lavinát.
De megint előre szaladok.