Repülj bagoly, repülj!

Az úgy volt, hogy évek óta gubbasztott egy bagoly a fejemben. Sokszor láttam őt magamban, csavarokkal, alkatrészekkel, és nagyon szerettem volna már megfesteni.
De közben megszületett a kisfiam, a festőállványok felköltöztek a padlásra, és az ecsetek helyett gyerekkacaj színezte a mindennapokat.
Persze a vágy továbbra is élt bennem, de vártam az alkalmas időre.

Ha belegondolok honnan is ez a szerelem a steampunk iránt, vagy, hogy mikor indult, nem tudom megmondani pontosan.
Az első konkrét emlékem ezzel kapcsolatban az, amikor gimiben zsebórát hordtam magammal. Szerettem hallgatni a kattogását, szerettem felhúzni, nézni működés közben. És eleve lenyűgöztek mindig a mechanikus dolgok, de legfőképpen az óraszerkezetek. Az aprólékosság, a pontosság, a tervezettség, a munka, ami ezek mögött a szerekezetek mögött lapult.

Aztán egy napon néztem az üres vásznat árválkodva a szekrény tetején, s noha ezer más dolgom lett volna, gondoltam, “megreptetem” azt a madarat.
Ezzel kezdődött, majd sorra születtek bennem az állatok. Nyomultak előre még teret nem kaptak a vásznakon.
De nem rohanok előre.

Igyekszem mindegyikről írni pár sort, hátha érdekel.
De addig is, üdvözöllek itt.