Az Év Anyavállalata
Eltelt pár nap a konferencia óta, ahol prezentálnom kellett nekem is 5 percben, azokkal a vállalkozó édesanyákkal együtt, akik bekerültek a 10 döntős közé.
Érkeznek a képek, a vélemények, és ez az esemény akarva akaratlanul is egy kis összefoglalásra késztet. Az, hogy ott állhattam, a harmadik és szakmai különdíjas is lettem, hihetetlen hálával és büszkeséggel tölt el.
De hosszú volt az út ideáig. Azt gondolom, hogy a siker nem rózsaszín felhőkön szökdécselve érkezik. Az ilyen történetek mögött, általában elképesztő munka, energia, odaadás, kitartás, lemondás, hit és elszántság van.
A saját vállalkozásomat tekintve nem győzök hálás lenni. Az álmomból élhetek, de ez nem volt mindig így. Terveim, álmaim ugyan folyton voltak és lesznek is.
De rácáfolnék azokra a sztereotípiákra, hogy pl. csak pénzből lehet pénzt csinálni, vagy arra, hogy minden csak a kapcsolatokon múlik.
Itt vagyok én.
A művészetek iránti szerelem olyan erős és nélkülözhetetlen számomra, mint a levegő. Ha eltávolodom tőle, akkor nem vagyok egész. Tudjátok hosszú évekkel ezelőtt kitűztem egy célt magamnak.
Arra gondoltam, hogyha majd lesz stabil megélhetésem, akkor szeretnék gyermekkórházakat is megfesteni jótékonysági alapon, mert én ezzel tudok “segíteni”. De amikor megtalált egy ilyen lehetőség, akkor csak nagyon kevesen tudták, hogy vonaljegyre sem futotta, hogy eljussak a Heim Pál Gyermekkórházba, megfesteni az onkohematológiai osztályt. Emlékszem mentem esténként a kis cuccaimmal, hogy csillagozzak, és közben remegett a gyomrom, nehogy elkapjon az ellenőr…
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért akkor adta ezt a lehetőséget az élet, még akkor is, ha erős bennem a hit, hogy minden akkor érkezik, amikor “ideje” van.
Persze utána sokan mondták, hogy de jó reklám lehetőség, miért nem készítek riportot a kisgyerekekkel, hogy milyen nekik alatta aludni, stb. .
De erre sosem vett volna rá a lélek, ez nem én vagyok. Nem így akartam ismertséget, reklámot.
Ugyanakkor égett bennem a vágy, hogy tudjam vajon tényleg segít-e nekik.?
Aztán alig fél éve, egy gyermekorvosnál voltam vidéken mennyezetet festeni. Elmesélte még a telefonon előtte, hogy olvasta a weben, hogy a Heim Pált is megfestettem néhány éve, ezért felhívta az egyik ott dolgozó kolleganőjét, aki ugyan nem azon az osztályon volt, de utána járt a dolognak. És azt mondta, hogy hihetetlen milyen hatással van/volt a kicsikre. Én pedig ott álltam a telefon másik végén ezt hallgatva, a könnyeimet nyelve….
Minden válasz megérkezik. Idővel.
És most itt állok, és élem az álmomat. Az út, ami ideáig hozott, rengeteg tapasztalással és baráttal gazdagított. Rengeteg könny és mosoly, ölelés és bánat, fáradtság, és kemény munka kövezte / kövezi.
Amikor helyszínen vagyok festeni, az nekem olyan, mint amikor elültetünk egy gyümölcsfát. Cseperedik, öntözöd, majd virágba borul (ez nálam a festés része), és gyümölcsöt ad később. Így élem meg a Csillagfestést, hiszen én tényleg a kanyarban sem leszek akkor, amikor valakinek már a mindennapjai részévé válik. Hogy meddig terem utána, az már rajtuk/rajtatok múlik…
Hálás vagyok, hogy egy egészséges gyermekem van, a kedvesemért, aki támogat. A barátaimért, akik védőhálót fonnak körém, a vállaknak, melyek felitták könnyeim, a daloknak melyek szívből szólnak, és egy vállalkozó édesanyákból álló csapatnak, akikkel együtt minden könnyebb.
És Nektek, kik bizalmat szavaztatok/szavaztok nekem olykor úgyis, hogy nem láttátok előtte a munkámat!
Nélkületek nem lehettem volna ott!
Köszönöm a lehetőséget Vida Áginak és a szervezőknek.
Ha szeretnétek megnézni a prezentációt, ITT tehetitek meg.
https://www.gazdagmami.hu/
Év Anyavállalata verseny 2019
És most folytatom a munkát…
