Róka

Na, ő csendben és puhán lépkedett a képzeletről a vászonra.
Persze éjjel, mikor máskor.(?)
De neki megbocsátom, hisz végig nyugodtan közeledett a gondolataimban, nem úgy, mint mondjuk a nyúl.
Nem éreztem különösebben erős karakternek, de valamiért mégis jönni akart, hát engedtem. Az óra itt ugyanúgy van szinte, mint a nyúlnál kivéve, hogy az egyik kissé torz. És bár menő lenne ebbe valamit belemagyarázni, de elszúrtam. Mégsem akartam javítani. Ugyanis az összes kör formát szabadkézzel festem meg, éppen ezért nem is tökéletesek. Ebben is volt szándékosság, talán épp az az ellentét, ami mindenben.