07 feb Akvarell + világító festék

 vit2.    Mivel az utóbbi időben egyre több visszajelzést kapok, hogy érdemes lenne tanfolyamot tartani a különböző technikákról, akár más-más korosztályokkal, így az elmúlt napok is a kísérletezés jegyében teltek.
Mivel nyáron volt szerencsém gyerekekkel együtt festeni, ott már megkerestek a szülők is ezzel. Sokat festettünk a csemetékkel és azt vettem észre, hogy az egész nagyon könnyed és elképesztően termékeny, ami a munkát illetve végeredményt illeti. Játékosan, egyszerűen és jó hangulatban teltek ezek a foglalkozások.
Aztán amikor itthon a köveket festettem, egyre több barát kérdezte meg aki épp hozzám jött, hogy festhetnének-e velem. És festettünk…
Egyértelművé vált, hogy a nyitottság szinte mindenkiben ott van, de mintha az elején szükség lenne egy kis mankóra. Megpróbáltam felidézni azt is, amikor én kezdtem el komolyabban foglalkozni ezzel. Néztem sok-sok festményt, ámultam azon, hogy milyen elképesztő részletességgel képesek művészek energiát, türelmet, időt belefektetni egy-egy alkotásba.vitorlauv Aztán ahogy utánozni próbáltam részleteket, sok mindenre rájöttem magam is. De én mélyebben ástam bele magam, mint egy laikus. Aztán az egyik festőművész barátom is mutatott pár technikát. Ezeket összeollózva és alkalmazva tudtam már én is megmutatni, mit és hogy érdemes csinálni. Persze mindig van új a nap alatt, mindig van hova fejlődni. De ebben az esetben a tanulás nem teher, hanem szórakozás.
Az igazi elismerés az volt, amikor valaki, aki a saját elmondása szerint csak pálcika embert tudott rajzolni, készített egy festményt. A végén ő maga is alig hitte el, hogy azt ő festette. Ez is nagyon fontos szempont. Hogy amikor végeztünk, akkor legyen benne sikerélményünk.
Szóval most épp azon dolgozom, hogy milyen módszerrel tudnám mindezt megmutatni, ha elindul ez a dolog. 🙂
Márta Zenkó
zenkomarta@zenaart.hu
Nincs komment

Itt hagyhatsz kommentet

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com